Hogyan befolyásolják a hígtrágya tulajdonságai, molekulatömege és előkészítési körülményei a flokkulációs teljesítményt

A szén-előkészítési eljárásokban az iszapvíz kezelése közvetlenül kapcsolódik a tiszta szén visszanyeréséhez, a keringető víz hasznosításához és a zagy sűrítésének hatékonyságához. A legtöbb szénfeldolgozó üzemnélanionos poliakrilamid(Anionos poliakrilamid, más néven PAM) az egyik leggyakrabban használt nagy -molekulatömegű- flokkulálószer. Adszorpción és áthidaláson keresztül elősegítheti a nagyobb pelyhek gyors kialakulását finom részecskék révén, ezáltal javítja az iszap ülepedését, a sűrűsödést és a szilárd{3}}folyadék elválasztását.

A tényleges gyártás során azonban gyakori probléma: míg a laboratóriumi főzőpohár-tesztek jó eredményeket mutatnak, a sűrítőig terjedő méretezés után megváltozik a túlfolyó zavarossága, az alulfolyó sűrűsége vagy a vegyszerfelhasználás.

Az ok általában nem egyszerűen az, hogy "jó-e a vegyszer vagy sem", hanem az, hogy a szuszpenzió tulajdonságai, a polimer molekulatömege, a hidrolízis mértéke, az adagolás, a keverési nyírás és az oldódási feltételek együttesen határozzák meg a végső teljesítményt.

Ezért a szén-előállításhoz használt flokkulálószer kiválasztásakor a nagyobb molekulatömeg vakon való követése helyett jobb, ha a tényleges hígtrágya körülményeiből és a berendezések működési módszereiből indul ki a saját folyamatának megfelelő termékparaméterek meghatározásához.

I. A hígtrágya jellemzői képezik az anionos PAM kiválasztásának alapját

A széniszap nem állandó összetételű anyag.

A különböző bányászati ​​területekről, különböző széntelepekről, vagy akár eltérő gyártási időkből előállított kőszén iszapok finom szemcse arányban, agyagtartalomban, ásványi összetételben és a keringő víz ionkoncentrációjában eltérőek lehetnek.

A porlasztott szén és egyes agyagásványok felülete általában negatív töltésű, míg az anionos poliakrilamid olyan funkciós csoportokat tartalmaz, amelyek képesek kölcsönhatásba lépni a részecskefelületekkel. Miután a polimer adszorbeálódott a részecske felületén, hosszú molekulaláncait felhasználva több mikro{1}}részecskét összekapcsolhat, nagyobb pelyheket képezve.

Ezt a folyamatot adszorpciónak és áthidalásnak nevezik.

A szén-előkészítési folyamathoz az ideális pelyheknek egyszerre kell rendelkezniük:

Jó ülepedési sebesség;

Elegendő pehelyszilárdság;

Jó nyírási ellenállás;

Jó tömörítési és víztelenítési teljesítmény;

Nincs túlzott maradék polimer képződés.

Ez az oka annak is, hogy a szén-előállításhoz szükséges PAM molekulatömeg megválasztása nem tárgyalható a specifikus iszapviszonyoktól elkülönítve.

1. Az agyagtartalom megváltoztatja a tényleges vegyszerigényt

Alacsony-rangú szénben vagy nagy finom iszaptartalmú széniszapokban nagy mennyiségben lehetnek jelen agyagásványok.

Amikor a finom részecskék aránya növekszik, a polimernek nemcsak a célzott iszaprészecskékkel kell hatnia, hanem az agyagrészecskék is nagymértékben elhasználhatják.

A referenciaanyagok azt mutatják, hogy ha a 45 mikronnál kisebb részecskeméretű részecskék agyagtartalma meghaladja a 15%-ot, a 25%-os hidrolízisfokú termékek nehezen érhetik el az ideális flokkszilárdságot. Ennek egyik oka az, hogy az agyagrészecskék versengenek a porított szénnel a polimer adszorpciós helyéért.

Ezért a gyakorlati alkalmazásokban, ha a nyersszén tulajdonságai jelentősen megváltoznak, a pelyhesítőszer-adag egyszerű növelése nem feltétlenül oldja meg a problémát.

Ésszerűbb megközelítés, ha újra{0}}értékeljük:

A zagy szemcsemérete → Agyagtartalom → Vízminőség → Molekulatömeg → Hidrolízis foka → Adagolás.

Ez a gondolkodásmód fontosabb a szén előállításához használt anionos poliakrilamid tényleges specifikációinak meghatározásához.

II. Miért befolyásolja a keringő víz minősége a PAM teljesítményét?

Sok szén-előkészítő üzem cirkulációs vízrendszert alkalmaz.

Az újrahasznosítási idők növekedésével fokozatosan felhalmozódhatnak a vízben oldott szilárd anyagok, valamint kalcium-, magnézium- és egyéb ionok.

Ezek az ionok megváltoztatják a vízben lévő polimer töltési állapotát és lánckonformációját, ami megváltoztatja a polimer lánc kiterjedésének mértékét, és ezáltal befolyásolja a részecskék közötti áthidaló képességet.

Ezért az a tény, hogy ugyanaz az anionos PAM jól teljesít édesvízi körülmények között, nem jelenti azt, hogy pontosan ugyanazt a hatást tudja fenntartani nagy keringő víz arányú körülmények között.

Ez is az egyik oka annak, hogy az oldal gyakran "eleinte jó eredményeket, de hosszabb működés után megnövekedett vegyszerfelhasználást tapasztal".

Amikor ezzel a helyzettel találkozik, először ellenőrizze:

Változott-e a keringő víz minősége;

Növekedett-e a takarmánykoncentráció;

Nőtt-e a finom iszap aránya;

A polimer teljesen feloldódott-e;

Az elkészített oldat lebomlott-e;

Változtak-e a nyírási feltételek a tényleges adagolási ponton.

Ahelyett, hogy folyamatosan növelné a vegyszer adagolását közvetlenül.

III. Hogyan válasszuk ki az anionos poliakrilamid molekulatömegét

A molekulatömeg nagyon fontos mutató a PAM kiválasztásakor, de a nagyobb molekulatömeg nem feltétlenül jelent jobb teljesítményt.

Mechanisztikai szempontból a nagyobb molekulatömeg hosszabb polimerláncokat jelent, amelyek több részecskét takarnak, és nagyobb pelyheket képezhetnek.

A túl nagy molekulatömeg azonban gyakorlati problémákat is okozhat:

Megnövekedett oldódási idő;

Magasabb követelmények az előkészítő rendszerrel szemben;

Nagyobb érzékenység a keverési nyírásra;

Ha az oldódás nem elegendő, a nagy molekulatömeg előnye nem érvényesülhet;

Bizonyos sűrítési körülmények között a nagy pelyhek erős nyírásnak lehetnek kitéve.

Ezért a szén-előkészítő flokkulálószerek adagolását és molekulatömegét sűrítőberendezéssel együtt kell meghatározni.

A rögzítési anyagokban megadott referenciatartományok a különböző sűrítőkonfigurációkhoz a következők, és a tényleges gyári alkalmazásokat még tesztekkel ellenőrizni kell.

Külön meg kell magyarázni, hogy ezek a paraméterek a gyári tesztek kezdeti referenciatartományához tartoznak, nem pedig egy rögzített szabványhoz, amelyet minden szénbányának követnie kell.

Például bizonyos működési körülmények között egy 15 milliós molekulatömegű termék felülmúlhatja a 22 milliós termék teljesítményét, valószínűleg azért, mert az előbbi korlátozott előkészítési és keverési időn belül alaposabb hidratálást tud elérni.

Ezért a szénkészítmény PAM molekulatömegének kiválasztásakor egyszerre kell vizsgálni az ülepedési sebességet, a pehelyszilárdságot, az oldódási teljesítményt és a berendezés nyírási körülményeit.

IV. A különböző sűrítőberendezések eltérő pelyhesedési jellemzőket igényelnek

1. Magas-arányú sűrítő

A mélyebb betáplálási zónával és meredekebb kúpszöggel rendelkező, nagy-sebességű sűrítőberendezések magasabb követelményeket támasztanak a pelyhesedési sebességgel és a szerkezeti stabilitással szemben.

Megfelelő molekulatömeg és adagolási körülmények között nagyobb pelyhek képződhetnek, ami lehetővé teszi, hogy a finom széniszap gyorsan bejusson az alulfolyóba.

Az ilyen típusú berendezéseknél a terepi szűrés 18 millió és 22 millió közötti molekulatömeg-tartománytól indulhat, és 25-30%-os hidrolízisfok és 80-150 g/tonna szilárdanyag tipikus dózistartomány mellett tesztelhető.

2. Hagyományos sűrítő

A hagyományos berendezések keverési és gereblyézési üzemmódja bizonyos mechanikai nyírásnak teheti ki a pelyheket.

Ezért a molekulatömeg egyszerű növelése nem feltétlenül vezet jobb eredményekhez.

A 12-18 milliós molekulatömeg, a 20-25%-os hidrolízisfok és a 100-200 g/tonna szilárdanyag kiindulási pontként szolgálhat.

3. Paszta sűrítő

A paszta sűrítésének célja eltér a gyors ülepedés egyszerű törekvésétől, nagyobb hangsúlyt fektetve a végső alulfolyó koncentrációra és a nedvesség felszabadítására.

A paszta sűrítők mellékletében megadott referenciatartomány 22-30 millió molekulatömeg, 30-35%-os hidrolízisfok, tipikus dózis 150-300 g/tonna szilárdanyag.

A nagyobb molekulatömeg teljesebb pelyhes szerkezetet képezhet, de figyelni kell arra is, hogy a túlzott adagolás növelheti a pelyhesedés vízvisszatartását.

Ezért a végső cél nem a "legnagyobb pelyhesedés", hanem egy stabil pelyhesedés, amely beállítható, összenyomható és vízteleníthető.

V. Szénkészítmény flokkulálószer adagolása: Miért nem mindig jobb a nagyobb adagolás?

A helyszíni{0}}üzembe helyezés során sok operátor megérzi:

Növekszik a zavarosság → Növelje a PAM adagját.

Ez a módszer néha hatékony, de nem alkalmas minden helyzetre.

A flokkulálószereknek megfelelő munkaablaka van.

E tartomány alatt a részecskék között nem alakulhat ki elegendő áthidaló szerkezet; az ésszerű tartomány elérése után az ülepedési és derítési hatások fokozatosan stabilizálódnak; az adag további növelése túl{0}}flokkulációhoz vezethet.

A túlzott polimer viszkózus szerkezetet képezhet a pelyhek peremén, megnehezítve a nedvesség kiürülését a pelyhek belsejéből, ami végül rontja az alulfolyó koncentrációt.

Ezért a szén-előkészítő flokkulálószerek adagolásának optimalizálásakor ajánlatos egyidejűleg rögzíteni:

Túlfolyó zavarosság;

Alulfolyó koncentráció;

Az ülepedési határfelület sebessége;

pelyhek mérete;

Floc nyírási ellenállás;

Vegyianyag-fogyasztás egy tonna szilárdanyagra.

Nem lehet csak egyetlen mutatót megfigyelni.

VI. A főzőpohártesztektől az ipari sűrítőkig: Miért különbözhetnek az eredmények?

A laboratóriumi főzőpohártesztek segíthetnek meghatározni a termékeket és a hozzávetőleges adagolási tartományokat, de nem tudják teljesen megismételni az ipari berendezések működési feltételeit.

A tényleges sűrítők a következőket tartalmazzák:

A takarmány tartózkodási ideje;

Takarmánykeverés;

Helyi nyírás;

pelyhek szállítása;

Vastagágyas tömörítés;

Keringető vízcsere;

Folyamatos takarmányingadozás.

Ezért ugyanaz a termék, amely jól teljesít egy főzőpohárban, eltérő eredményeket mutathat a pályára lépéskor.

Egy ésszerűbb vizsgálati módszer az "Adagolás - Túlfolyási tisztaság - Alulfolyási sűrűség" kapcsolati görbéjének meghatározása.

Különösen fontos megjegyezni, hogy ha a túlfolyás már elérte az elfogadható szintet, a vegyszerek mennyiségének további növelése nem feltétlenül növeli az alulfolyó sűrűségét.

VII. A takarmányhígítás néha hatékonyabb, mint a PAM növelése

Ez egy könnyen figyelmen kívül hagyható optimalizálási irány a szén-előkészítési folyamatban.

A rögzítő anyagokban található vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a polimer injektálás előtt, ha a betáplálási szilárdanyag-koncentrációt 8%-ról 4%-ra csökkentjük, feltéve, hogy a flokkulálószer abszolút dózisa változatlan marad, az ülepedési sebesség 40-60%-kal növelhető.

A fő ok:

Az alacsonyabb betáplálási koncentráció javíthatja a polimer diszperzióját a részecskék között, így a polimer több lehetőséget biztosít a finom részecskékkel való teljes érintkezésre.

Ezért, ha maga a sűrítő is elegendő feldolgozási kapacitással rendelkezik, ahelyett, hogy közvetlenül növelné a PAM-felhasználást, jobb, ha először értékeli a takarmánykoncentrációt és a hígítási feltételeket.

Ez az egyik fontos ötlet az anionos poliakrilamid egységnyi felhasználásának csökkentésére a szén előállításánál.

VIII. PAM-oldórendszer: Miért igényelnek nagyobb odafigyelést a nagy-molekuláris-súlyú termékek az előkészítésre

Sok üzem magára a PAM-termékre összpontosítja figyelmét, miközben figyelmen kívül hagyja a polimer előállítását.

Valójában, ha a PAM nincs teljesen feloldva, nem tudja kifejteni tervezett molekulatömegét és töltési jellemzőit.

Az elégtelen oldódás a következőket eredményezheti:

Instabil adagolószivattyú áramlási sebessége;

Az adagolási koncentráció ingadozása;

Csővezeték elzáródás;

Instabil flokkulációs teljesítmény;

A tényleges hatásos vegyszeradag csökkenése.

Ezért az alkalmazásaanionos poliakrilamidnem csak arról szól, hogy "milyen terméket vásároljunk", hanem arról is, hogy "hogyan kell megfelelően előkészíteni a terméket".

1. Javasolt figyelem a vízhőmérséklet pótlására-

A csatolt adatok azt mutatják, hogy amikor a víz hőmérséklete 20-30 fok, a legtöbb anionos PAM jobb oldódási sebességet ér el.

Ha a víz hőmérséklete 15 fok alatt van, az oldódási sebesség jelentősen csökkenhet, és bizonyos esetekben a teljes hidratálás 90 percig vagy tovább is tarthat.

Ezért a hideg környezetben működő szénelőállító üzemeknek különös figyelmet kell fordítaniuk a következőkre:

-Készítővíz hőmérséklete + Érlelési idő + Keverési intenzitás.

2. A "halszem" jelenség elkerülése

Miután a PAM száraz por vízbe kerül, ha egyszerre nagy mennyiségben érintkezik vízzel, könnyen gyorsan hidratáló réteg képződik a részecske felületén, miközben a belső rész száraz marad.

Az ilyen nem kellően oldott agglomerátumokat általában "halszemnek" nevezik.

Ha nagy gélcsomók képződnek, hosszú időbe telhet a teljes hidratálás, és bejuthatnak a következő csővezetékekbe.

Ezért a PAM adagolórendszernek törekednie kell az egyenletes diszperzió elérésére, lehetővé téve a száraz porszemcsék teljes érintkezését a vízzel a víztestbe való belépés kezdeti szakaszában.

3. A túlzott nyírás elkerülése a hidratálási szakaszban

A PAM a hosszú{0}}láncú, nagy{1}} molekulájú anyagok közé tartozik.

A hidratálási szakaszban, ha túlságosan erős mechanikai nyírást alkalmaznak, az polimer lánctörést okozhat, ami a hatékony molekulatömeg csökkenéséhez vezethet.

Ezért a PAM feloldása nem „minél gyorsabb a keverés, annál jobb”.

Egy ésszerűbb megközelítés a következő:

Gyors és egyenletes nedvesítés → Gyengéd keverés → Teljes érlelés → Stabil adagolás.

Ez különösen fontos a nagy{0}}molekulatömegű-szénelőkészítő PAM termékek esetében.

IX. Helyszíni hibadiagnosztika:-Az okok levezetése a jelenségekből

Ha a szén-előkészítő rendszer flokkulációs teljesítménye csökken, a következő három irányból lehet megítélni.

1. helyzet: Az adagolási mennyiség változatlan, de a túlfolyó zavarossága nő

Először ellenőrizze a széniszap és a víz minőségét, ahelyett, hogy azonnal növelné a PAM-ot.

A lehetséges okok a következők:

Megnövekedett agyagtartalom;

A finom részecskék megnövekedett aránya;

Változások a nyersszén tulajdonságaiban;

Megnövekedett oldott szilárdanyag-tartalom a keringő vízben;

Változások a víz keménységében.

A rögzítőanyagok arra is rámutatnak, hogy stabil adagolási mennyiség mellett a túlfolyó zavarosság változásait gyakran először a takarmánytulajdonságok változásaiból kell vizsgálni.

2. helyzet: A túlcsordulás tiszta, de az alulfolyó sűrűsége csökken

Ez azt jelentheti, hogy a pelyhesítőszert túladagolják-.

Bár a pelyhek felfoghatják a finom részecskéket, túl sok nedvességet tartanak vissza benne.

Ilyenkor kipróbálhatja:

Az adag fokozatos csökkentése;

az optimális adagolási ablak újra-keresése;

Megfelelően csökkentett molekulatömegű termékek tesztelése.

Bizonyos működési körülmények között a redukáló vegyszerek ténylegesen javíthatják a végső alulfolyó sűrűséget.

3. szituáció: Az eredeti teljesítmény megőrzése érdekében a vegyszerfelhasználás folyamatosan növekszik

Ebben a helyzetben ellenőrizni kell a PAM előkészítő rendszert.

Fókuszban:

Teljesen feloldódott-e;

Nem történt-e túlzott nyírás;

ésszerű-e az érlelési idő;

Az elkészített oldatot túl sokáig tárolták-e;

Jelentősen csökkent-e az oldat viszkozitása a befecskendezési ponton.

A rögzítő anyagok azt sugallják, hogy az oldat viszkozitásának az injektálási pontnál összehasonlítása a frissen készített oldatéval segíthet annak megítélésében, hogy van-e bomlási probléma a polimer-előkészítő rendszerben.

X. Miért érintik a szezonális változások a PAM-et?

A tényleges szénkészítmény gyártás során télen és nyáron eltérő flokkulációs hatások jelentkezhetnek.

A tél főként az alacsony hőmérsékletű víz{0}}hőmérsékletű víz PAM oldódására és hidratálási sebességére gyakorolt ​​hatására kell figyelni.

Ha a pótvíz hőmérséklete-túl alacsony, előfordulhat, hogy a polimer nem hidratálódik teljesen, mielőtt belép az adagolási pontba.

Nyáron oda kell figyelni a keringő víz biológiai aktivitására és az elkészített oldat tárolási idejére.

Ezért a nyilvánvaló szezonális változásokat mutató növényeknél ajánlatos folyamatosan rögzíteni:

A víz hőmérséklete;

Zagykoncentráció;

A keringő víz minősége;

PAM megoldás kora;

Tényleges adagolás;

Túlfolyó zavarosság;

Alulfolyó koncentráció.

Ha ezek az adatok folyamatos rekordokat alkotnak, pontosabban meg lehet ítélni, hogy iszapváltozásról, berendezéscseréről vagy PAM-előkészítési állapotváltozásról van-e szó.

XI. A sűrítés és a szűrés használhatja ugyanazt a PAM-ot?

Ez a kérdés sok szénfeldolgozó mérnököt foglalkoztat.

Elméletileg ugyanaz a termék megfelelhet mind a sűrítési, mind a szűrési követelményeknek, de a két eljárás célja nem teljesen azonos.

A vastagítás nagyobb figyelmet fordít:

ülepedési sebesség;

pelyhek mérete;

Túlcsordulási tisztaság;

Alulfolyó sűrűség.

Míg a szűrés nagyobb figyelmet fordít a következőkre:

Szűrőpogácsa kialakítása;

Nedvesség felszabadítása;

Szűrőpogácsa leválás;

Végső nedvességtartalom.

Ezért, ha az üzem egyszerre végez sűrítést és szűrést is, ajánlatos mindkét láncszem teljesítményét külön-külön értékelni.

Magasabb szűrési követelményeket támasztó rendszerek esetén a kisebb -molekula-súlyú termékek alkalmasabbak lehetnek a szűrőanyag kondicionálására.

Ez azt jelenti, hogy a PAM-termékek kiválasztásának a végső folyamatcélok körül kell forognia, nem pedig vakon a legmagasabb molekulatömeg elérését.

XII. Hogyan segít az ECOLINK TECHNOLOGY a szén-előkészítő PAM kiválasztásában

A szén-előkészítő ipar számára az igazán értékes flokkulálószer-ellátás nem csupán egy zacskó termék biztosítása.

A Shandong Ecolink Technology Co., Ltd. alá tartozó ECOLINK TECHNOLOGY a vízkezelő vegyszerek és berendezések egyablakos-ellátására összpontosít, és termékegyeztetést, műszaki támogatást, mintavizsgálatokat és kapcsolódó műszaki adatokat tud biztosítani bizonyos alkalmazásokhoz.

Anionos PAM termékeink molekulatömege meghaladja a 30 milliót, és a hidrolízis mértéke az egyes alkalmazásoknak megfelelően testreszabható. A rögzítési anyagok azt is sugallják, hogy a különböző szénrétegekkel és különböző hígtrágya-tulajdonságokkal rendelkező növények esetében a termék szűrését kombinálni kell a molekulatömeggel, a hidrolízis mértékével és a sűrítőkonfigurációval, ahelyett, hogy egyszerűen egyetlen specifikációt alkalmaznának.

Azon szén-előkészítő üzemek esetében, amelyek termékszűrést igényelnek, a következő alapvető információk adhatók meg:

Zagykoncentráció;

Részecskeméret-eloszlás;

Agyagtartalom;

A keringő víz minősége;

Sűrítő típus;

Jelenlegi PAM molekulatömeg;

A hidrolízis jelenlegi foka;

Jelenlegi adagolás;

Túlfolyó zavarosság;

Alulfolyó koncentráció.

Ezen információk alapján a megfelelő anionos poliakrilamid specifikációk és a helyszíni tesztelési tervek-további megvitatása lehetséges.

Ha termékértékelésre van szükség, forduljon:

E-mail: sale02@ecolink-environment.com

XIII. A szén-előkészítés alapelvei PAM kiválasztása

A szén-előkészítő iparban a megfelelő PAM kiválasztására nincs fix válasz minden üzemre.

Az igazán hatékony kiválasztáshoz általában egyszerre kell mérlegelni:

A hígtrágya tulajdonságai

Porított szén, agyag, finom szemcsék aránya és a víz minősége határozza meg a polimer tényleges igényét.

Molekulatömeg

A nagyobb molekulatömeg elősegíti a nagyobb hídszerkezet kialakítását, de biztosítani kell, hogy teljesen feloldódjon és ellenálljon a tényleges nyírásnak.

A hidrolízis mértéke

A hidrolízis mértéke befolyásolja a polimer töltési jellemzőit és a részecskékkel való kölcsönhatást.

Adagolás

Nem lehet egyszerűen úgy értelmezni, hogy „minél több, annál jobb”; egyensúlyt kell találni az ülepítés, a derítés és a víztelenítés között.

Az előkészítés feltételei

A víz hőmérséklete, a nedvesítés, a keverés és az érlelési idő közvetlenül befolyásolja a végső hatékony teljesítményt.

Felszerelési feltételek

A nagy-sebességű sűrítők, a hagyományos sűrítők és a paszta sűrítők eltérő követelményeket támasztanak a pelyhesítő teljesítményre vonatkozóan.

Ezért a szén-előállításhoz használt anionos poliakrilamid végső kiválasztását a „Iszap + vízminőség + berendezések + előkészítő rendszer + működési célok” átfogó megítélése alapján kell meghatározni.

Következtetés

A szén-előkészítési flokkuláció nem egy egyszerű vegyszer-adagolási probléma, hanem egy átfogó folyamat, amely magában foglalja a részecskék felületének kémiáját, a polimer adszorpciós hídképzést, a szilárd{0}}folyadék elválasztását, a sűrítő berendezést és a helyszíni működés ellenőrzését.

Amikor a laboratóriumi főzőpohártesztekről az ipari alkalmazásokra térünk át, nem egy bizonyos paraméter abszolút értékére kell igazán figyelni, hanem arra, hogy a termékparaméterek megfelelnek-e a helyszíni körülményeknek-.

Azon szén-előkészítő üzemeknél, amelyeknek optimalizálniuk kell a PAM-felhasználást, javítani kell a túlfolyó tisztaságát vagy javítani az alulfolyó koncentrációt, a tételek egyenként ellenőrizhetők több linkről: zagy tulajdonságai, molekulatömege, hidrolízis foka, takarmánykoncentráció és PAM-oldó rendszer.

ECOLINK TECHNOLOGY tud nyújtanipoliakrilamidtermékillesztés, mintavizsgálat és vízkezelés műszaki támogatása a különböző zagyviszonyok és sűrítőberendezések körül, segítve az ügyfeleket abban, hogy az egyszerű „pelyhesítő anyagok vásárlásáról” a szisztematikusabb szilárd{0}}folyadék-leválasztás optimalizálására váltsanak.